Kösz, jól vagyok
Hát nem semmi napokat élek. Mint tudod, már két és fél hetes vagyok és csak nézek. Azaz inkább engem néznek. Egyenesfenyőági leszármazottjaimról nem sokat tudok, csak annyit, hogy ő köréjük alkalmanként kevesebben gyűltek, pedig már akkor is százakról beszéltek. A legtutibb emlékem a panoráma fotó, szeretek körbe nézni.
No, de büszkeség, hogy van egy kistesóm Nagyszénáson. Tuti az én rokonom, hiszen megismerem a vonásait: ő is szökőkúti családból származik és a ruhánk is egyforma.
Bízom abban, hogy szintén olyan nagy sikere lesz, mint nekem. Figyellek tesó!
Ugye szerinted is hasonlítunk? 🙂 (Fotó: Nagy Blanka)
Eddig semmi nagy malőr nem volt velem. Apróbb bosszantó dolgok azonban történtek.
Például a gyertyám lángjába szotyiztak, papírzsepivel táplálták a tüzem. Ezek mind rosszul estek, mert koszolódtam és úgy izzadtam, hogy patakokban folyt rólam a viasz. Ha felém jársz Barátom és ilyet látsz védj meg, mert a tied is vagyok!
Persze azért örömök is érnek. Állok Orosháza közepén és jönnek kicsik és nagyok. Barátokkal, családdal és fényképeznek. Ez nekem nagyon jó! Vasárnaponként épp ezért is sminkelek műhóval és ráncfelvaráson is átesek hétről hétre, mert amelyik családban gyerek van, szinte biztos, hogy a fotóalbumba kerülök.
Nappal, szürkületben, gyertyagyújtáskor
Egyébként sosem unatkozom, körülöttem mindig történik valami. A múltkor felállították mellettem a hatalmas karácsonyfát, de a mesekönyv és a betlehem is köröttem lesz. Tisztára olyan lesz az Árpád-kert, mint egy karácsonyi falu. Remélem fehér lesz a karácsony, mert akkor különösen hangulatos lesz a tér.
Vasárnap meglátogatsz?